3.fejezet

Maria kérdőn nézett Alisonra.Alison tudta mit jelent édesanya kérdő tekintete.
-Kérdezd meg nyugodtan anya.-mondta Alison.
-Miért hazudtál Georgnak?.-kérdezte Maria.-Miért mondtad,hogy nem ismered azokat a  fiúkat hiszen a testvéred barátai voltak???.-mire Alison válaszolni tudott volna megjelent édesapja,nagy szeretettel üdvözölte a családját.Alison egyszerűen imádta apját,és nehéz időkben,ő volt mellette ő nyújtott számára vigaszt.Édesanya sajnos akkoriban ideg összeroppanásban szenvedett.De Nathaniel úgy gondolta hogy nem hullhat szét a családja a szörnyű tragédia miatt.Maria rögtön gyors mesélésbe kezdett szinte levegőt is alig vett a történet között.
Nathaniel arca eltorzult a fájdalomtól ahogy az emlékek visszajöttek ránézett Alisonra és nem értette lánya viselkedését.
-Miért Alison,miért hazudtál?.-kérdezte apja a lányt,és remélte hogy a lány megfelelő magyarázatot fog tudni adni mindenre.
-Apa ismerem azokat a fiúkat,Daniel barátai voltak jóban-rosszban,biztos vagyok hogy ők nem tehettek semmit.-vágta rá Alison.
-És te Maria?.-fordult a férfi feleségéhez.-te miért nem mondtad el az igazságot???
-Nathaniel én később láttam meg a  képet,mit mondhattam volna akkor már??-felelte védekezően Maria.
-Tudjátok ti egyáltalán milyen büntetéssel jár a hatóság félrevezetése?.-kérdezte Nathaniel,és csak reménykedett hogy ez a dolog valami rossz álom és meg sem történt.Mivel választ nem kapott kérdéseire,úgy érezte rögtön cselekednie kell.
-Felhívom Georgot.-azzal már vette elő a mobilját tárcsázni akart,mikor Alison megfogta a kezét.
-Drága apukám kérlek ne tedd.-kérlelte apját.-esküszöm holnap mivel még nincs iskola elmegyek és felkeresem a srácokat.-nézett könyörgően Alison apjára.Nathaniel elgondolkodott majd lezárta a telefonját.
-Rendben de én is veled megyek.-felelte határozottan Nathaniel.
-Köszönöm apukám.-ölelte át Alison édesapját.A vacsora viszonylag csendesen telt el,nem igazán beszélgettek,legalább is ezt a témát kerülték.
Alison hamar lefeküdt mert alig várta hogy ismét a nagyvárosban lehessen és régi barátokkal találkozhasson.Reggel mire elkészült Nathaniel már várta az autónál,de az arca még mindig komor volt.Igazából Alison szégyellte magát mert az apja mindig őszinteségre nevelte őket.Elindultak Kaplan városából ami Seattletől autóval más félórányi út volt.Nath nagyon szeretett zenét hallgatni,így nem igazán beszélgettek.Mikor elérté Seattle határát szakadni kezdett az eső Alison szinte boldognak érezte magát ebben a pillanatban mert régi emlékek jöttek elő. Húsz percen belül megérkeztek régi házukhoz,ami ugyan olyan állapotba volt mint amikor nemrég otthagyták.Megálltak Ricco házánál Alison futott a bejáratig és határozottan megnyomta a csengőt.
Hamarosan egy álmos fej nyitott ajtót.
-Rocco.-ugrott  a nyakába Alison boldogan.
-Alison.-mondta meglepetten Rocco,aki imádta volt barátja húgát.
-Gyere be Alison mi járatban vagy errefelé?.-kérdezte de még mindig a meglepettség tükröződött arcáról.
-Rocco,nincs sok időm kérlek azonnal hívd ide Ryan-t,Tomo-t,és Leo-t nagyon fontos-hadarta a lány.
-Rendben.-felelte Rocco és telefonált barátainak.Leültek beszélgettek Alisonnal még a fiúk meg nem érkeztek.A fiúk meglepettségtől szóhoz sem jutottak mikor meglátták Alisont.
-Skacok nem sok időm van azért jöttem mert tegnap meglátogatott minket az a nyomozó aki a bátyám halálának ügyében nyomozott,és felöletek érdeklődött.-Alison nagyon megdöbbent amikor látta a fiúk meg sem lepődnek.
-Nem akartok nekem valamit mondani?.-kérdezte Alison....

2.fejezet

Ekkor a férfi hirtelen megszólalt.
-Alison tudom,hogy nagyon fáj neked ez a dolog de muszáj erről beszélnünk.-szólt határozottan a férfi.
Alison nagyon rosszul érezte magát hirtelen gyengeség fogta el,eszébe jutottak a fájó emlékek könnyeivel küszködve remegő hangon így szólt a férfihez.
-Nem tudom mi az amiben én segíthetnék?.-kérdezte elgyengülten Alison.
-Tudom ez most téged is,és a családodat is felkavarja de beszélnünk kell róla-mondta a férfi.Alison leült mert úgy érezte ha ezt nem teszi meg elájul.Amióta nagyon szeretett bátyja meghalt szinte a család sem beszélt az esetről.
-Daniellről van szó ugye?-kérdezte remegő hangon,és lassan tekintetét a férfira emelte.Igen ez a férfi George Handson a Seattleli rendőrség nyomozója aki a testvére halálának ügyében nyomozott de mikor bizonyítékok hiányában lezárták a nyomozást nagyon remélte hogy ezt a férfit soha többé nem fogja látni életében és nem fogja feltépni  fájó sebeit.
-Igen Dannielről de nem közvetve.-válaszolt George-ismét hasonló támadások történtek Seattleben és természetesen elővettük az öcséd ügyét ismét.
-Elővették?Ismét?-támadt Alison hirtelen haraggal a férfira-és persze "ismét" titokzatos állattámadások ,ugye?-kérdezte nyersen Alison.
-Nyugodj meg kicsim-szólt közbe Maria,de Alisonban iszonyú harag dúlt.
-Anya,hogy a fenébe nyugodhatnék meg.-mondta szinte sírva.-ide jön ez a férfi és nem tudom mit képzel hogy mi miben segíthetnénk neki?-Alison szemei szinte szikrát szórtak ahogy a férfira nézett.
-Alison.-felelte George.-csak azért kérem a segítségedet,hogy ne történhessen ilyen többet-mondta George kicsit gyengédebb hangon,mert látta,hogy Alison nagyon kiborult.
-Rendben.Miben segíthetek én?.-kérdezte Alison.
-Nézd Alison-folytatta a férfi.-az utcátokban lakott Tom Scabo biztosan emlékszel rá,1 hete találták meg a holttestét és okunk van feltételezni hogy az a valaki ölte meg.-a férfi megállt egy pillanatra-vagyis ahogy te mondanád Alison az a "valami"ölte meg -Alison pont erre nem akart gondolni mert ez csak az ő elmélete volt,hogy ami történt ember nem tehette.
-Sajnálom ami Tommal történt,de én ebben,hogy tudnék segíteni?.-kérdezte Alison.
-Mielőtt megtalálták a holtestét a környékről több bejelentést is kaptunk,hogy több férfit láttak azon az éjjelen az utcátokba nagy hanggal voltak gondolom ihattak is.-mondta kissé töprengve George majd folytatta.
-Van néhány fényképem a fiatal fiúkról ezeket kéne megnézned,hátha felismered valamelyiküket.-és egy mozdulattal elővett a kabátja zsebéből egy borítékot.
Alison kissé fél elvette a fényképeket.Elkezdte nézni őket majd vissza adta a férfinak.
-Nem,uram nem ismerem őket-felelte Alison nem túl meggyőzően és remélte.hogy nem látszik rajta hogy,hazudik.
-Hát ez gyors volt-mondta George-Maria ha megkérném ön is megnézné-nyújtotta a képeket Maria felé a férfi.
-Természetesen-felelte és elkezdte nézegetni elég hosszasan nézegette,magában csak arra tudott gondolni hogy miért hazudott Alison ,hisz ezek a fiúk a testvére legjobb barátai voltak.Nem nézett a férfi szemébe mikor visszaadta a képeket.
-Sajnos én sem tudok segíteni.-válaszolta szinte alig halhatóan.George összeszedte a képeket visszatette a helyére a borítékot majd ismét feléjük fordult.
-Szeretném ha esetleg az üggyel kapcsolatban ha felmerülne valami kérdés akkor rendelkezésemre állnának.-mondta határozottan George.
-Rendben.-felelte Maria és Alison is egy kényszeredett bólintással válaszolt.
-Ne fáradjanak kitalálok.-mondta nyersen George azzal megemelte a kalapját sarkon fordult és távozott.

1.fejezet:)

A vér szaga

                                        1 fejezet

George esetleg megkínálhatom egy kávéval – próbálta Maria megtörni a csendet. Alison kábultan nyitotta ki szemeit hirtelen nem is tudta álmodik, vagy ébren van ezen a reggelen. Sok gondolat kavargott a fejében nagyon szomorúnak és kedvetlennek érezte magát. A szülei azt gondolták, ha ide költöznek ebbe a kis városba, talán megváltozhat az életük és a múltjukat teljesen maguk mögött hagyhatják. Alison ezt egyáltalán nem így gondolta, sőt nagyon fájt neki, hogy elvesztette barátait, akik rettenetesen hiányoztak neki főleg legjobb barátnője Jessica akivel gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátságban éltek, amíg be nem következett a szörnyű tragédia….

Alison erőt véve magán kimászott az ágyból és elindult a fürdőszoba felé teljesen gondolataiba merülve. Hirtelen hangokat halott a földszintről, édesanyja Maria egy ismeretlen hangú férfival folytatott heves vitát. Alison nem akart gonosz lenni, és beleavatkozni a vitába, amely egy kis idő után csendesebb hangulatba váltott át. De szörnyen bántotta egy dolog az ismeretlen férfinak nagyon ismerős volt a hangja. Úgy döntött gyorsan felöltözik, és utána jár a dolgoknak. Magára kapta kopott farmerét, amit általában csak otthon viselt, meg egy szürke pólót, hullámos haját egy mozdulattal lófarokba kötötte, és elindult lefelé a lépcsőn. Mikor nagy sietve leért a férfit hátulról látta csak, de az rögtön feltűnt neki, hogy édesanyja nagyon sápadt volt. A férfi viszonylag magas volt, kalapot viselt a fején csípőre tett kézzel ált Maria felé fordulva. Maria ekkor észrevette Alisont.

-         Jó reggelt drágám, felébredtél?- kérdezte Maria

-         Igen anya felkeltem, és gondoltam lejövök megnézni mit csinálsz- válaszolta kicsit nyersen. Ekkor a férfi megfordult Alison felé, és Alison hirtelen úgy érezte forog körülötte a világ. Igen felismerte a férfit, igaz jó régen látta már és az óta kissé megöregedett.

-         Anya ő mit keres itt?- kérdezte kissé zaklatottan.

-         Nyugodj meg Alison, csak arról érdeklődött, hogy vagyunk?- felelte Maria nem túl meggyőzően. Látszott az arcán az idegesség, amit egy gyenge mosollyal próbált meg álcázni.

-         Alison nagyon régen láttalak egész nagylány, sőt bocsánat nő lett belőled. - mondta a férfi, és a száján egy gúnyos gesztust vélt felfedezni Alison. Érezte, ahogy a férfi szemeivel szinte levetkőzteti. Nem igazán szokott zavarba jönni, de Alison most nagyon kényelmetlenül érezte magát. De a férfi továbbra is csak meredt rá, a szemei föl és alá pásztázták Alison testét.

-          

-         Nem köszi, drága nem azért jöttem, hogy kávézgassam magukkal szívem, hanem válaszokat szeretnék kapni, és talán ebben Alison is tudna nekem segíteni. – válaszolt a férfi, miközben le sem vette a szemét Alisonról.

-         Miről van szó anya?- kérdezte türelmetlenül Alison. Maria ismét nagyon sápadt lett, de tudta nem titkolhatja tovább a férfi itt létének okát.