3.fejezet

Maria kérdőn nézett Alisonra.Alison tudta mit jelent édesanya kérdő tekintete.
-Kérdezd meg nyugodtan anya.-mondta Alison.
-Miért hazudtál Georgnak?.-kérdezte Maria.-Miért mondtad,hogy nem ismered azokat a  fiúkat hiszen a testvéred barátai voltak???.-mire Alison válaszolni tudott volna megjelent édesapja,nagy szeretettel üdvözölte a családját.Alison egyszerűen imádta apját,és nehéz időkben,ő volt mellette ő nyújtott számára vigaszt.Édesanya sajnos akkoriban ideg összeroppanásban szenvedett.De Nathaniel úgy gondolta hogy nem hullhat szét a családja a szörnyű tragédia miatt.Maria rögtön gyors mesélésbe kezdett szinte levegőt is alig vett a történet között.
Nathaniel arca eltorzult a fájdalomtól ahogy az emlékek visszajöttek ránézett Alisonra és nem értette lánya viselkedését.
-Miért Alison,miért hazudtál?.-kérdezte apja a lányt,és remélte hogy a lány megfelelő magyarázatot fog tudni adni mindenre.
-Apa ismerem azokat a fiúkat,Daniel barátai voltak jóban-rosszban,biztos vagyok hogy ők nem tehettek semmit.-vágta rá Alison.
-És te Maria?.-fordult a férfi feleségéhez.-te miért nem mondtad el az igazságot???
-Nathaniel én később láttam meg a  képet,mit mondhattam volna akkor már??-felelte védekezően Maria.
-Tudjátok ti egyáltalán milyen büntetéssel jár a hatóság félrevezetése?.-kérdezte Nathaniel,és csak reménykedett hogy ez a dolog valami rossz álom és meg sem történt.Mivel választ nem kapott kérdéseire,úgy érezte rögtön cselekednie kell.
-Felhívom Georgot.-azzal már vette elő a mobilját tárcsázni akart,mikor Alison megfogta a kezét.
-Drága apukám kérlek ne tedd.-kérlelte apját.-esküszöm holnap mivel még nincs iskola elmegyek és felkeresem a srácokat.-nézett könyörgően Alison apjára.Nathaniel elgondolkodott majd lezárta a telefonját.
-Rendben de én is veled megyek.-felelte határozottan Nathaniel.
-Köszönöm apukám.-ölelte át Alison édesapját.A vacsora viszonylag csendesen telt el,nem igazán beszélgettek,legalább is ezt a témát kerülték.
Alison hamar lefeküdt mert alig várta hogy ismét a nagyvárosban lehessen és régi barátokkal találkozhasson.Reggel mire elkészült Nathaniel már várta az autónál,de az arca még mindig komor volt.Igazából Alison szégyellte magát mert az apja mindig őszinteségre nevelte őket.Elindultak Kaplan városából ami Seattletől autóval más félórányi út volt.Nath nagyon szeretett zenét hallgatni,így nem igazán beszélgettek.Mikor elérté Seattle határát szakadni kezdett az eső Alison szinte boldognak érezte magát ebben a pillanatban mert régi emlékek jöttek elő. Húsz percen belül megérkeztek régi házukhoz,ami ugyan olyan állapotba volt mint amikor nemrég otthagyták.Megálltak Ricco házánál Alison futott a bejáratig és határozottan megnyomta a csengőt.
Hamarosan egy álmos fej nyitott ajtót.
-Rocco.-ugrott  a nyakába Alison boldogan.
-Alison.-mondta meglepetten Rocco,aki imádta volt barátja húgát.
-Gyere be Alison mi járatban vagy errefelé?.-kérdezte de még mindig a meglepettség tükröződött arcáról.
-Rocco,nincs sok időm kérlek azonnal hívd ide Ryan-t,Tomo-t,és Leo-t nagyon fontos-hadarta a lány.
-Rendben.-felelte Rocco és telefonált barátainak.Leültek beszélgettek Alisonnal még a fiúk meg nem érkeztek.A fiúk meglepettségtől szóhoz sem jutottak mikor meglátták Alisont.
-Skacok nem sok időm van azért jöttem mert tegnap meglátogatott minket az a nyomozó aki a bátyám halálának ügyében nyomozott,és felöletek érdeklődött.-Alison nagyon megdöbbent amikor látta a fiúk meg sem lepődnek.
-Nem akartok nekem valamit mondani?.-kérdezte Alison....